Gyógyulj!

Vesekő

A vesekövesség népbetegség. Körülbelül a lakosság 1%-ának volt vagy van veseköve. Előfordul gyermekkorban is. Egyes dél-európai és ázsiai országokban, valamint bizonyos családokban feltűnően gyakori a vesekövesség. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kőképződést az étkezési szokások, az éghajlat és az öröklődés egyaránt befolyásolhatja. A kőképződés létrejöttében fontos szerepet játszanak az egyes anyagcsere-betegségek (például köszvény) is. A vesekövesség kialakulásának esélyét a megfelelő diétás szabályok betartásával lehet csökkenteni.

Hányféle vesekő létezik?

A köveket csoportosíthatjuk elhelyezkedésük és összetételük alapján. Többféle összetételű követ ismerünk. A leggyakoribb kövek a kalcium-oxalát és -monohidrát kövek. Kialakulásukban főleg a vizeletürítés zavara (vizeletpangás) és a vesekelyhek gyulladása vagy sérülése játszik szerepet. Gyakran a sérült nyálkahártyán növekednek. Igen kemények, emiatt nehezen kezelhetők vesekőzúzással. Növekedésük lassú, ezért ha kiürülnek, vagy eltávolításra kerülnek, akkor általában csak évek múlva képződnek újra.
A kalcium-oxalát-dihidrát kő a második leggyakoribb vesekő, gyermekekben ez fordul elő leggyakrabban. Ha bármilyen okból a vizelettel sok kalcium ürül, vagy a bélből több kalcium szívódik fel, akkor ilyen kövek képződnek. A monohidrát kövekkel ellentétben színük sárgás, felszínüket kemény, éles kristályok fedik, ezért hajlamosak a beékelődésre, nehezebben ürülnek ki, és a vesevezeték nyálkahártyájának sérülése miatt gyakrabban okoznak véres vizeletet.
A kalcium-foszfát kövek általában a szokásosnál kevésbé savas vizeletben képződő világos színű, puha, törékeny kövek. Gyakran más kőalkotókkal keverednek.
A magnézium-foszfát kő gyorsan növekvő, nagy méreteket elérő kőfajta. Az egész vese üregrendszerét kitöltő "korallkövek” leggyakoribb alkotóeleme. Sárgás színű, puha, krétaszerű. Gyakran képződik a hosszú ideig fekvő betegekben. Keletkezésükben a húgyutak fertőzése játszik elsődleges szerepet. Kezelésében és megelőzésében elsődleges a fertőzés megszüntetése.
A húgysav kövek okkersárgás, téglavörös színűek. A túltápláltság, a túlzott húsfogyasztás és a köszvény egyaránt kiváltó ok lehet. A tiszta húgysavkövek nem tartalmaznak kalciumot, ezért a röntgenfelvételen nem láthatók. A vizelet savasságának csökkentésével (lúgosítás) ismételt kialakulásuk megelőzhető, sőt kisebb húgysavkövek ilyen módon fel is oldhatók. A kiújulás megelőzésében ugyancsak fontos a diétás előírások betartása.
A cisztinkövek ritkán előforduló, okkersárga, áttetsző, borostyánszerű kövek. Gyorsan és nagyra nőnek, gyakran kiújulnak.

Miért alakul ki a vesekő?

A különböző vesekőfajták kialakulásának háttérében számos ok állhat, de vannak bizonyos általános kőképző faktorok is, ez utóbbiak közé tartozik a vizeletpangás. Amennyiben a vizeletben nagy koncentrációban találhatók kőalkotó anyagok, azok kicsapódva kristályt, illetve később követ képeznek. Előfordulhat, hogy a kristályosodás egy idegentesten (hámsejt, baktérium, vérsejt, véralvadék stb.) indul meg, és erre rakodnak rá további kristályok, amelyek azután kővé alakulnak. A kalcium- vagy kalcium-oxalát-tartalmú kövek esetén a kalcium- és foszforanyagcsere zavara, a húgysavkövek kialakulása mögött a húgysavanyagcsere zavara állhat. A foszfáttartalmú kövek fertőzés talaján alakulnak ki.

Melyek a vesekövesség tünetei?

A vesekövek tünetei különbözőek. A vesekehelyvégben, a vizelet áramlásának útját nem akadályozó kövek panaszmentesek lehetnek. Tompa deréktáji fájdalmakat okoznak a vese teljes üregrendszerét kitöltő úgynevezett korallkövek. A leggyakoribb és legismertebb tünet a vesegörcs, amelyet a vesemedencébe vagy a vesevezetékbe jutott kő okoz. A fájdalom oka, hogy a vizelet nem tud eltávozni a veséből, ezért a vese rugalmatlan tokja megfeszül. Az uréter elhelyezkedésétől függetlenül a vesegörcs a vesetájék fájdalmával jár, ami férfiaknál a herébe, nőknél a nagyajkakba sugárzik. Általános rossz közérzet, hányinger, hányás, ájulásérzés társul a görcshöz. Az azonnali görcsoldás csökkenti a beteg panaszait.
A hegyes kristályokkal fedett kövek elmozdulásuk során megsérthetik a vesemedence, vagy a vesevezeték nyálkahártyáját, ezért vérvizelést okozhatnak. A vesekövek okozta vérvizelésre jellemző, hogy gyakran jelentkezik mozgás után, mivel a kő akkor elmozdulhat. A fájdalom, vagy a vesegörcs általában megelőzi a vér megjelenését a vizeletben. Ezzel ellentétben a vesedaganat okozta vérvizelés általában nem jár fájdalommal. Ha a vesekő a vesevezetékbe jut, és ott akadályozza a vizelet elfolyását, akkor vesegyulladás is létrejöhet, amit láz, hidegrázás és magas fehérvérsejtszám jelezhet.

Megelőzhető-e a vesekövesség?

A bőséges folyadékbevitel révén csökkenthetjük a vizelet töménységét, ez a legfontosabb és egyben a legkönnyebb mód a kőképződés megelőzésére. A sok folyadék segíti a vese munkáját is a káros anyagok kiválasztásában.
Akinek nem volt még veseköve, annak is javasolt a bő folyadékfelvétel, hogy ne is alakulhasson ki és jobban működjön a veséje. A folyadékbevitelre legalkalmasabb a nem kalciumdús víz, esetleg a cukormentes vagy kevéssé cukrozott, ízlés szerint citrommal ízesített tea. A napi folyadékmennyiség legalább másfél liter legyen (levessel, gyümölccsel együtt), nagy meleg, erős fizikai munka, sportolás esetén lehetőleg még ennél is több.
Ha nem teszünk ellene semmit, akkor a vesekövek jelentős része kiújulhat. Ezért akiknek már volt vesekövük, azokra a fentiek fokozottan érvényesek.
Igyekezni kell megtalálni a kő kialakulásának okát. Ha csak egy alkalommal volt kő a beteg életében, akkor ez csak ritkán sikerül. Ám ha a kövesség visszatér, akkor a betegnek gyakran van valamilyen kimutatható anyagcsere-eltérése, amelynek korrekciója többnyire lehetséges. A bő folyadékfelvétel biztosítására az ásványvizek közül az alacsony kalciumtartalmúak jönnek szóba. A diéta terén elsősorban a nagy mennyiségű tej és tejtermék fogyasztása kerülendő. A szigorú diétát ma már feleslegesnek tartják ezen a téren, azonban ajánlatos a rendszeres testmozgás, hogy a keletkező kristályszemcsék mielőbb kiürüljenek a szervezetből.
A kalcium-oxalát köveknél a kalciumban gazdag ételek (tej, tejtermék, sóska, retek, spenót) kerülése, B-vitaminban gazdag ételek (rizs, gomba, burgonya, bab) fogyasztása javasolt. A gyümölcslevek, különösen a Viroma szörp jó hatásúak.
A húgysavkövek esetében szintén előnyösek a magas káliumtartalmú gyümölcslevek.
Az ásványvizek közül különösen a Salvus víz ajánlott. A húsfogyasztást korlátozzuk, hagyjuk el a belsőségek fogyasztását. A vitamindús, változatos étrend, a sok főzelék és burgonya fogyasztása előnyös. A cisztinkövek esetében a teendők hasonlóak.
A foszfátköveknél elsősorban a meglévő fertőzést szüntetjük meg, elhagyjuk az erős fűszerek fogyasztását és a vizeletet gyógyszeresen savasítjuk. Indokolt esetekben gyógyszerek adásával csökkentjük a foszfátok felszívódását a bélrendszerből.

Vesegyulladás

Általában valamely bakteriális fertőző betegség pl. skarlát, mandulagyulladás szövődményeként alakul ki. A vesegyulladás jele lehet a vizeletben megjelenő vér és fehérje. Kialakulhat egyszerre mindkét vesében vagy csak az egyikben. A kétoldali vesegyulladás általában valamilyen bakteriális fertőző betegség (pl. mandulagyulladás, skarlát) szövődménye. A féloldali vesegyulladás okai többnyire helyiek, pl. vesemedence-gyulladás terjed rá az egyik vesére.

A vese gyulladásos megbetegedései

A leggyakoribb ilyen betegség a széles körben ismert pyelonephritis, amelyet gyakran vesemedence-gyulladásnak neveznek, noha kizárólag a vesemedencére (pyelon) terjedő izolált gyulladás nem létezik. A vesemedence és a vesekelyhek nyálkahártyájának gyulladása mindig együtt jár a vese szövetének gyulladásával. Ezen belül a heveny (akut), elsődleges (primer) illetve az elhúzódó, krónikus pyelonephritist kell elkülönítenünk. A heveny vesegyulladás oka nem mindig ismert, gyakran váltja ki "meghűlés". Oka lehet más szerv gennyes gyulladása, amikor a fertőző ágensek a véráramon keresztül kerülnek a vesébe; de ide kerülhetnek a kórokozók egyszerűen a fertőzött húgyhólyagból is, az uréteren keresztül. A betegség legjellemzőbb tünetei a magas láz, esetleg hidegrázás, a fájdalmas vese és vesetájék, a fejfájás, a magas vérnyomás további emelkedése, a vizelési panaszok, az étvágytalanság, az elesettség. A kórkép megfelelő antibiotikummal végzett kezelésre gyorsan, nyom nélkül gyógyul.
A komplikáló tényezők tovább nehezítik a kezelést. Ilyenek az anatómiai rendellenességek, mint az uréter és a vesemedence átmenetének szűkülete, továbbá a vesekő. Ilyenkor nemcsak a vesegyulladást, hanem a komplikáló tényezőt is meg kell szüntetni.
A betegség különleges formája a terhesség utolsó harmadában jelentkező vesegyulladás, amely hormonális vagy mechanikus okok - általában a jobb oldalon nehezített a vizelet elfolyása - miatt jön létre. Ilyenkor a vese üregrendszerében mindig található pangó vizelet, amely ha befertőződik, könnyen kialakulhat az anya és a magzat életét is veszélyeztető akut vesegyulladás. Ezért szükséges, hogy a terhesség során végzett ultrahangvizsgálatok a vesék állapotára is kiterjedjenek. Ha mégis kialakul a betegség, akkor a legsürgősebb feladat a hólyag és a vese közé felvezetni egy vékony műanyag csövet, ami megszünteti a vizeletpangást. Az akut, különösen a komplikált és a terhességi pyelonephritis sürgős ellátást igényel, ellenkező esetben súlyos, életveszélyes (szeptikus) állapot alakulhat ki. A krónikus pyelonephritis nemcsak a veseszövet gyulladásával, hanem annak hosszú távú károsodásával is jár. Előzménye lehet kezeletlen vagy észrevétlen heveny vesegyulladás, vesekövek, többszörös veseoperációk vagy anyagcsere-betegségek (például cukorbetegség).
A betegség lényege, hogy a glomerulusok -- amelyek a vizeletet termelik a vesében -- elpusztulnak, helyüket kötőszövet foglalja el, ezért a vese zsugorodik. Tünetei rendkívül színesek, megjelenésük fokozatos. A beteg először fáradékony, enyhe vagy súlyosabb vérszegénység lép fel, vérnyomása emelkedik. A vérnyomás-emelkedés a szív és a tüdő fokozott terheléséhez vezet, a szervezetben egyre több salakanyag képződik. A fent említett tényezők további szervkárosodásokat idéznek elő.
A betegség kezelése rendkívül sokrétű. Függ a betegség stádiumától, a vérben felszaporodó salakanyag mennyiségétől, az egyéb komplikáló betegségektől és társbetegségektől. Kezelésében a vízhajtók, a fehérjeszegény diéta, az antibiotikumok, a vérnyomáscsökkentők jöhetnek szóba, ezek alkalmazása a tünetektől, a panaszoktól és a laboratóriumi leletektől függ.
Bizonyos salakanyag értékhatár felett, úgynevezett húgyvérűség jön létre, ekkor válik indokolttá a művesekezelés, illetve - ha a beteg alkalmas rá - a vesetranszplantáció nyújt végleges megoldást a beteg számára.

A húgyutak fertőzései

A húgyutak a vesék, a vesét a húgyhólyaggal összekötő vezetékek (uréter), a hólyag és a belőle vizeletet a külvilágba vezető húgycső (uretra) részekből tevődnek össze. Ha csak az alsó részeket (húgycső, hólyag) érinti a fertőzés, enyhébb fokú megbetegedés jön létre, súlyosabb, ha a fertőzés felterjed a vesékre is (vesegyulladás, vesemedence-gyulladás).
A húgyutak fertőzését zömében baktériumok okozzák. A baktériumok két módon juthatnak be a húgyutakba:

• felszálló fertőzéssel
• vérereken át történő fertőzéssel

Felszálló fertőzés

Ez a fertőzési mód a leggyakoribb. A baktériumoknak a húgyutakba jutását két tényező is elősegíti: egyrészt az a körülmény, hogy az emberi végbél és húgycső nyílása igen közel található egymáshoz. A másik ok, hogy a széklettel a külvilágba kerülő (a bélben normálisan velünk együtt élő) baktériumok - gondos törlés, lemosás ellenére is - megtelepednek a bőrön, így a közeli húgycső környékén is. Sőt némelyik bemerészkedik a húgycsőbe is.
A baktériumok közül azok, amelyek tartósan el tudnak helyezkedni a húgycsőben, néha még a hólyagba is eljutnak. Ez különösen nőknél fordul gyakran elő, mivel a női húgycső rövidebb a férfiénál, és így könnyebben is fertőződik. Az is segíti a fertőzést, hogy a húgycsőhöz közel elhelyezkedő női nemi szerveken (hüvelybemenet, nagyajkak), a nedves nyálkahártyán jobb feltételeket találnak a baktériumok a megtelepedésre, ezért gyakori, hogy a húgyutak fertőzését a külső tartós megtelepedés előzi meg. Ha pedig egyszer már bejutottak a hólyagba, ott könnyen elszaporodnak, és továbbjutnak a vesevezetéken át a vesébe.
A fentiek alapján érthető, hogy a felszálló húgyúti fertőzésekben leginkább a bélben normális körülmények között is előforduló baktériumok (Escherichia coli, Klebsiella, Proteus, Enterococcus, Pseudomonas aeruginosa) találhatók.
A húgyutak normális körülmények között ellenállnak a baktériumok megtelepedésének. A vizelet savanyú vegyhatása gátolja a baktériumok elszaporodását. A hólyag kiürítése is részt vesz a baktériumok eltávolításában.

Fertőzés a vérereken át (hematogén fertőzés)

A vese át van szőve vérerekkel, hiszen az a funkciója, hogy a vérben feleslegessé vált salakanyagokat, mérgeket - melyeket a vérerek a vesébe szállítanak - a vesék kiválasszák. A vérerekben a keringő vérrel baktériumok is eljuthatnak a vesébe. Ilyen esetekben a baktérium megtelepszik a vesében, és ott gyulladást, tályogot idézhet elő. Az ilyen módon fertőzött vesében leggyakrabban Streptococcus, Staphylococcus baktériumok fordulnak elő.
A heveny húgyúti fertőzések (infekciók) leggyakrabban a felszálló fertőzésekből alakulnak ki, és kórokozói között a bélben megtalálható, különleges odatapadó képességgel rendelkező baktériumok (elsősorban az E. coli) szerepelnek. Egyéb bélbaktériumok (Proteus, Klebsiella), Gram-pozitív coccusok (S. saprophyticus, Enterococcus is gyakran okoznak húgyúti infekciókat.

A húgyutak anatómiai rendellenességei

A húgyúti fertőzések létrejöttében - a baktériumok mellett - szerepet játszanak a húgyutak anatómiai rendellenességei is. Nem zár jól a hólyag, és összehúzódásakor nemcsak kifelé, hanem a vesék felé is áramlik a vizelet; ha többször volt gyulladás a húgyutakban, és a nyálkahártya hegesen gyógyul - ez elősegíti a baktériumok megtelepedését; ha a hólyag nem tud tökéletesen kiürülni (például férfiaknál a prosztata időskori megnagyobbodása nyomja a húgycsövet), a pangó vizeletben mód nyílik a húgyúti fertőzés kialakulására.
Az idült húgyúti fertőzések általában ezekből alakulnak ki. Ebben a kórformában leggyakrabban az E. coli, Proteus, Pseudomonas, Klebsiella, Enterobacter, enterococcusok, staphylococcusok fordulnak elő. Gyakori, hogy egyszerre több baktérium is megtelepszik a többszörösen károsodott húgyutakban.
A hólyag vagy a húgycső gyulladásakor (cystitis) gyakori vizelési inger jelentkezik, és a vizelés fájdalmassá válik. A heveny vesegyulladás már deréktáji fájdalommal, lázzal is jár. Ezek a tünetek jelentkezhetnek fertőzés nélkül is (például vesekő tünetei is lehetnek ilyenek).

Kezelés

Húgyúti infekcióban akkor szabad antibiotikumot adni, ha meggyőződünk arról, hogy valóban fertőzés okozta a tüneteket. A tünetek sem jelentenek azonban önmagukban fertőzést (mint már említettük, azokat más eredetű betegség is okozhatja). Tünetek esetén vizelettenyésztést, tünetmentes baktériumürítés esetén ismételt vizelettenyésztést kell végezni, és ha ugyanaz a kórokozó tenyészik ki jelentős (100 000 fölötti) csíraszámban, akkor beszélünk húgyúti infekcióról. Ugyanazon kórokozóról akkor beszélünk, ha azonos baktériumfaj azonos típusa mutatható ki. A kórokozó ellen megfelelő ideig adott célzott antibiotikus kezelés vezet eredményre. Vesegyulladás esetén a beteget általában kórházban kezelik. Alsó húgyúti infekciókban célzott antibiotikum-kezelést (Nitrofurantoin, Sumetrolim, Tarivid stb.) alkalmaznak. Tartós katéter esetén létrejött fertőzésekből gyakran alakul ki súlyos (esetenként halálos) kimenetelű szepszis (P. aeruginosa, Serratia). Ezt megelőzendő, a katéteres kezelést a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni, a katétert szakembernek kell felhelyezni, aszeptikus módon. A bőrt és a katéter környékét fertőtleníteni kell. Gyakran kell vizeletmintát venni és azt tenyészteni. Szükség esetén célzott antibiotikus kezelést kell adni. Húgyúti fertőzést okozó baktériumok Escherichia coli A bélben normálisan előforduló E. coli a külvilágba a széklettel kerül. A bélen kívül jutva a szervezetben számos gyulladásos megbetegedést okozhat. A bélen kívüli (extraintestinalis) megbetegedések között is leggyakrabban húgyúti fertőzést idéz elő, ritkábban egyéb kórfolyamatokat: epehólyag-gyulladás, sebfertőzés, tályog. Újszülöttek agyhártyagyulladásában játszott szerepét a megfelelő fejezetben külön részletezzük. Izolálható még felső légutak megbetegedése (középfülgyulladás, hörghurut stb.) kapcsán is. Speciális táptalajokon kimutatott biokémiai tulajdonságai elkülönítik a többi bélbaktériumról. A bélbaktériumok azonosítása során egyik sokat alkalmazott eljárás, hogy a baktériumsejtfal (O), tok (K) vagy csilló (H) antigénjével szemben ellenanyagokat állítanak elő (leggyakrabban nyulakban), és az ellenanyag-tartalmú, specifikus savót használják fel az azonosításukra. A húgyúti fertőzést okozó E coli baktériumok rendelkeznek olyan speciális faktorokkal - fimbriákkal -, amelyek elősegítik megtelepedésüket a húgyurakban, illetve a fertőzés kifejlődéséhez más módon jelentenek előnyt (hemolízis) a baktériumnak. Kezelése. Sokféle antibiotikumra érzékeny, az izolált törzs antibiotikumérzékenységnek meghatározása után célzott antibiotikum-kezelést kell alkalmazni a húgyúti infekciók gyógykezelése során is. Klebsiella Az ember bélcsatornájában megtalálható. A szervezetben a bélből kikerülve gennyes elváltozások, légúti fertőzések, húgyúti infekciók, szepszis okozója lehet. Azonosításuk telepmorfológiai, biokémiai sajátságaik alapján történik. Leggyakoribb fajtája a K. pneumoniae. Tokja védi a szervezet védekezőerőivel (fagocita) szemben. Enterobacter Szintén előfordul a bélben. Izolálható húgyúti fertőzésekből, felső légutak gyulladásos folyamataiból. Proteus Az ember belében megtalálható. Különféle gyulladással, gennyedéssel járó folyamatokat okoz. Leggyakrabban a húgyutakban és a középfülben, égési sebekben okoz fertőzést. Gyakran rezisztens az antibiotikumokkal szemben. Enterococcus Emberi megbetegedések gyakori kórokozója, a légutakban és a bélcsatornában egyaránt előfordul a normál flóra részeként. Az enterococcusok a bélből kikerülve sokféle fertőzést okozhatnak: húgyúti infekciókat, tüdőgyulladást, bőrfertőzést, agyhártyagyulladást stb. Leggyakoribb képviselőjük az E faecalis. Antibiotikumokkal szemben rendkívül ellenálló. Penicillinre általában rezisztens.

Májgyulladás (hepatitis)

Mi a betegség lényege?

Különböző okok (vírusok, vegyszerek, drogok, gyógyszerek, alkohol) vezethetnek a májsejtek pusztulásához. Ez gyulladást vált ki, amely a szervezet védekező reakciója. A gyulladás kapcsán olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek további sejtpusztulást okoznak, ezért májműködési zavar alakul ki. Károsodik a táplálékok feldolgozása, a véralvadás és a méregtelenítési folyamatok.
Szerencsére igen gyorsan új májsejtek születnek, és így - ha a károsító hatás megszűnik - a működési elégtelenség csak átmeneti, gyorsan rendeződik. Ez történik az esetek döntő többségében. Ha a májkárosodást okozó hatás nem szűnik meg, például a vírusfertőzés krónikussá válik vagy a beteg nem hagyja abba az alkoholfogyasztást, krónikus májbetegség alakul ki. Ritkán előfordulhat olyan nagy mértékű májsejt pusztulás, hogy teljes májelégtelenség alakul ki, a beteg kómába kerül: a májműködés leállása életveszélyes.

Milyen tüneteket észlelünk?

A heveny májgyulladás kezdeti tünetei a rossz közérzet, levertség, fáradékonyság, étvágytalanság, émelygés, hányás, hasi fájdalom, de kísérheti láz, izületi fájdalom, valamint bőrkiütés is. A tünetek influenzához, gyomorrontáshoz hasonlítanak. Jellegzetes panasz, hogy a beteg megundorodik valamelyik kedvelt ételétől, a dohányosok undorodnak a cigarettától. Ezek a bevezető tünetek el is maradhatnak és a betegség sárgasággal kezdődhet:
A sárgaság, sötétebb vizelet, világosabb széklet és bőrviszketés megjelenésekor a kellemetlen bevezető tünetek javulnak. Az étvágy javul, de az emésztés, a tápanyagok feldolgozása még nem állt helyre, a beteg több kilót fogyhat.
A sárgaság elmúltával a lábadozás hosszabb-rövidebb időszaka következik: fáradékonyság, csökkent teljesítőképesség, kisebb emésztési zavarok, valamint terheléskor és görnyedő testhelyzetben májtáji fájdalom jelentkezhetnek.

Milyen kezelésre van szükség?

A betegség heveny szakaszában fontos az ágynyugalom, amely azt jelenti, hogy az étkezéseken, tisztálkodáson, szükségleten túl a beteg vízszintesen tartózkodjon az ágyában. Bizonyított, hogy a máj vérellátása fekvéskor növekszik. A betegség kezdeti, legsúlyosabb szakaszában a kórházi ellátás biztosítja a szakszerű ápolást és a szükséges állandó ellenőrzést.
A kímélő életmód a lábadozás időszakában is indokolt. Ismét rosszabbodhat a beteg állapota, ha túl korán tér vissza eredeti életmódjához. A lábadozás időszakában regenerálódik a máj, a beteg visszahízza a heveny szakaszban elvesztett kilókat. A folyamatot fizikai kímélettel (pl. aktív sportolás szüneteltetése), tápláló, vegyes étrenddel, alkohol és más mérgező anyagok kerülésével segíthetjük.
Különleges diéta tartásának nincs értelme, vitamindús, könnyű, vegyes étrend segíti a felépülést. A fűszeres ételek nem ártalmasak, sőt az emésztést és felszívódást javítják. A heveny szakaszban a hányinger, étvágytalanság idején az evést nem szabad erőltetni, csak a megfelelő folyadékellátásról kell gondoskodni. Kiegészítő vitaminok szedése ajánlott.

Az alkohol direkt májméreg, így fogyasztása a betegség teljes időszakában szigorúan tilos!

Ne terheljük a májat nem feltétlenül fontos gyógyszerekkel! A gyógyszerek nagy része a májban bomlik; májkárosodáskor lebomlásuk lassul, így mellékhatásaik erősödhetnek. Ez a vény nélkül kapható gyógyszerek nagy részére is igaz.

Milyen a heveny májgyulladás kimenetele?

A kiváltó októl és a beteg szervezetének reakciójától függően lehet enyhe lefolyású, amely pár hét alatt rendeződik, de átalakulhat idült folyamattá, amely végül a máj zsugorodásához vezet, és sajnos végződhet (IGEN RITKÁN) halállal is pár napon belül.
A VISSZAESÉS LEHETŐSÉGE, AZ IDÜLT MÁJGYULLADÁS KIALAKULÁSÁNAK MEGELŐZÉSE, IDŐBEN TÖRTÉNŐ FELISMERÉSE ÉS KEZELÉSE MIATT NAGYON FONTOS A BETEG UTÓGONDOZÁSA. EMIATT A BETEGEKET MEGHATÁROZOTT IDŐSZAKONKÉNT ORVOSI ELLENŐRZÉSRE, VÉRVIZSGÁLATRA KELL KÜLDENI.

Májzsugorodás (cirrózis hepatis)

A normális májállomány pusztulása. A májkárosodás gyakori okainak többsége cirrózishoz vezet. Magyarországon a májzsugorodás legfőbb oka a túlzott alkoholfogyasztás. A 45 és 65 éves emberek között a harmadik leggyakoribb halálok a szívbetegségek és a rákos daganatok után, a cirrózis.

Tünetek

Sok, enyhe cirrózisban szenvedő beteg tünetmentes, és évekig egészségesnek látszik. Mások gyengék, étvágytalanok, hányingerük van és fogynak. Ha az epe elfolyása krónikusan akadályozott, akkor sárgaság, bőrviszketés és apró sárga csomócskák jelennek meg a bőrön, különösen a szemhéjak környékén. Gyakran táplálkozási hiányállapot alakul ki a rossz étvágy, a zsírok és a zsíroldékony vitaminok elégtelen felszívódása miatt.
Időnként a beteg nagy mennyiségű vért köhöghet fel vagy hányhat, a nyelőcső alsó szakaszán kialakult visszértágulatok vérzése miatt. Ezek a kitágult erek a belekből a máj felé futó vénákban kialakult magas vérnyomás következményei. Ezt az emelkedett vérnyomást nevezik portális hipertóniának, ami a rossz májműködéssel egyetemben a hasüregben folyadék felszaporodásához (hasvízkór, aszcitesz) vezethet. Veseelégtelenség és máj eredetű agyi működési zavar (hepatikus encephalopathia) is felléphet.
A hosszantartó májbetegség további tünetei is jelentkezhetnek, mint az izomsorvadás, a tenyerek vörös elszíneződése (eritema palmare), az ujjak behajlása, apró, póklábszerű vénatágulatok a bőrön, az emlő megnagyobbodása férfiakon (női emlőjűség, ginekomasztia), a nyálmirigyek megnövekedése, hajhullás, heresorvadás (tesztikuláris atrófia) és a rendellenes idegműködés (a környéki idegek bántalma, perifériás neuropátia).

Diagnózis

Az ultrahangvizsgálat kimutatja a máj megnagyobbodását. A szerv radioaktív izotóppal történő vizsgálata külön kirajzolja a máj még működőképes területeit és az elhegesedett részeket. A májfunkciós vizsgálatok eredményei gyakran nem jeleznek eltérést, mert a májsejtek kis százalékának működése elegendő ahhoz, hogy ellássák az alapvetően szükséges kémiai feladatokat. A végleges diagnózist a szervből vett szövetminta mikroszkópos vizsgálata szolgáltatja.

Kórjóslat és kezelés

A májzsugorodás rendszerint folyamatosan romló (progresszív) betegség. Ha valaki az alkoholos cirrózis korai állapotában abbahagyja az ivást, a máj hegesedésének folyamata rendszerint megáll, de a kialakult hegszövet véglegesen megmarad. Általában a kórjóslat rosszabb, ha a komoly szövődmények, mint a vérhányás, az aszcitesz vagy az agy működési zavara (enkefalopátia) már kialakult.
A májrák (hepatocelluláris karcinoma) gyakoribb az idült B vagy C típusú májgyulladás (krónikus hepatitisz B vagy C), a fokozott vas felhalmozódás (hemokromatózis) és a hosszan tartó keményítő (glikogén) tárolási betegség következtében kialakult májzsugorodásban. A májrák az alkoholos eredetű cirrózisos betegeken is megjelenhet.
A cirrózist nem lehet gyógyítani. A kezeléshez hozzá tartozik az ártalmas anyagok, mint az alkohol megvonása, a teljesértékű, vitaminokkal kiegészített táplálék fogyasztása, valamint a fellépő szövődmények ellátása.
Előrehaladott cirrózisos betegen a májátültetés segíthet. De ha az illető folytatja az alkoholfogyasztást, vagy az előidéző más alapbetegséget nem szüntetik meg, végül az átültetett májban is kialakul a cirrózis.

Epekő

Az epekövesség gyakori megbetegedés, amelynek előfordulása a 30. életév után folyamatosan nő. Ez a betegség a nőket gyakrabban érinti, mint a férfiakat. A férfiak 10, míg a nők kb. 20%-a betegszik meg élete során. Az epekőbetegség egyik legfontosabb hajlamosító tényezője a népbetegségnek számító elhízás. Az epekövek több, mint fele soha nem okoz panaszt, azonban néha súlyos görcsroham kialakulásához is vezethetnek. Hosszasan fennálló epekő-betegség esetén veszélyes szövődmények kialakulására is számítani kell. A kövek eltávolítása a beteg gyógyulásához vezet.

Kialakulása, okai

Az epe egy fontos, összetett emésztőnedv, amelyet a máj választ ki. Az epe a májból az epeutakon át az epehólyagba kerül, ahol egy ideig tárolódik és besűrűsödik, majd - étkezéseket követően - a közös epevezetéken keresztül a vékonybél kezdeti szakaszába ürül, és itt elősegíti a zsírok emésztését.
Az epekövek több, mint 80%-a koleszterinből áll. Több ok vezethet a koleszterin epekő formában történő kicsapódásához. Ezen okok közé tartozik a fokozott koleszterin kiválasztás, a koleszterint oldott formában tartó epesavak hiánya, egyes májműködési zavarok, az epehólyag lelassult ürülése miatt az epe hosszas pangása, továbbá az epeutakat érintő, többnyire fertőzéses eredetű gyulladások. A kicsapódó anyag eleinte homok finomságú szemcséket alkot, amelyek a későbbiekben akár több centiméter átmérőjű kövekké is megnőhetnek.
Az epekövek általában csak akkor kezdenek panaszokat okozni, mikor hatásukra gyulladásba jön az epehólyag fala, illetve mikor elég nagyra nőttek ahhoz, hogy elzárják az epehólyag kivezető csövét, vagy a - májból és az epehólyagból jövő epeutak egyesüléséből létrejövő - közös epevezetéket. Ilyenkor epeköves görcsroham is kialakulhat.
Minél tovább vannak jelen a szervezetben az epekövek, annál nagyobb valószínűséggel vezetnek valamilyen szövődmény kialakulásához is. A hosszasan fennálló kövek, az epeutak falát bélelő nyálkahártyát izgatják, annak idült gyulladását tartják fent. Nem ritka az epehólyag heveny gyulladása sem, melyet a meggyengült nyálkahártyát ilyenkor elárasztó különböző kórokozók okozzák. Ennek súlyos következményei lehetnek pl. az epehólyag falának átfúródása, tályogképződés vagy sipolyok kialakulása. A bélbe vezető sipolyon át távozó nagy méretű kövek, bélelzáródást is okozhatnak. Néha az epekövek a máj működését is megzavarják, aminek következtében sárgaság lép fel, valamint a hasnyálmirigy területén is gyulladást okozhatnak. A hosszú időn át meglévő epekövek növelik az epehólyagrák kialakulásának valószínűségét.

Tünetei, felismerése

Nagyon sok esetben az epekő - a kialakult kövek több, mint fele ilyen - hosszú ideig, vagy akár a beteg élete végéig észrevétlen marad, mivel semmilyen panaszt nem okoz. Nem ritka az sem, hogy más betegség kivizsgálása közben, véletlenül derül fény az epekő jelenlétére.
Az epekő okozta panaszok gyakran kiadós étkezés, vagy zsíros étel elfogyasztása után jelentkeznek. Enyhébb esetben zavaró hasi puffadást, emésztési zavart tapasztal a beteg. Súlyosabb esetben epeköves görcs formában jelentkezik a betegség. Hányinger, rossz közérzet vezetheti be a tipikus epeköves "rohamot", később a gyomortájon vagy jobb oldalon, a bordák aljánál jelentkező kellemetlenségtől a heves, görcsös fájdalomig terjedhetnek a beteg panaszai. A fájdalom kisugározhat a jobb lapocka vagy a váll felé, és hányás, rosszullét kísérheti. A közös epevezetékben elhelyezkedő kövek jellemző tünetegyüttese az epeköves görcs, a sárgaság és a láz. Ilyen esetben a beteg vizelete sötét, barnás, széklete pedig agyagszürke színű lehet.
Hányingerrel, hányással, illetve lázzal és sárgasággal kísért görcsös hasi fájdalom esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Az orvos a has megtapintása után hasi ultrahang vizsgálattal igazolja az epekövek esetleges jelenlétét. Nagyon ritkán, ha ez a vizsgálat nem nyújt elég információt, vagy ha kérdéses az eredmény, akkor CT vizsgálat segítségével, vagy gyomortükrözéssel egybekötött kontrasztanyagos röntgenvizsgálattal tudják pontosan ábrázolni az epehólyag és az epeutak állapotát.

Kezelése, megelőzése

Meglévő epekövek esetén a panaszok kialakulását késleltetni, intenzitásukat mérsékelni lehet zsírszegény és csökkentett energiatartalmú diétával. Naponta több alkalommal, kis mennyiségű étel elfogyasztása javasolt. Kerülni kell az erősen fűszeres, és a sok durva rostot tartalmazó ételeket.
Ma az orvosok között elfogadott nézet, hogy a tünetmentes - véletlenül felfedezett - epeköveket nem kell kezelni. Mivel azonban a kövek fennállása az évek során a panaszok megjelenéséhez, sőt esetleg szövődmények kialakulásához is vezethet, az orvos a korai kezelés mellett is dönthet. A panaszokat okozó betegség azonban mindenképpen orvosi beavatkozást igényel.
Az epekő-betegség kialakulásának legfontosabb kockázati tényezője az elhízás, ezért az egészséges testsúly fenntartásával és rendszeres testmozgással jelentősen csökkenthető az epekő kialakulásának valószínűsége. Ugyancsak gyakrabban fordul elő epekő azoknál is, akiknél régóta fennálló epehólyag-gyulladás figyelhető meg, továbbá cukorbetegségben, a bél egyes gyulladásos megbetegedéseiben, illetve bizonyos májbetegségben szenvedők körében. A is növeli a kockázatot. Továbbá genetikai tényezők (családi hajlam) is szerepet játszhatnak a betegség létrejöttében. Egyes nőkben pedig terhesség alatt alakulnak ki az epekövek.

---

Meg szeretném ismerni az oldalon ajánlott készítményeket