Gyógyulj!

Manapság a keleti és a nyugati orvoslást a világ egyre több országában együttesen alkalmazzák. Az emberek egyre inkább hajlanak arra, hogy gyógyszerek és műtétek nélkül, a természet erejével vagy önerőből szembeszálljanak a betegségekkel. Szükség van mindkét orvoslásra. A keleti akkor kezeli a problémát, amikor még kicsi, mert nem várja meg, hogy megnőjön. A nyugatiak drága és komplikált gépeket és módszereket találnak ki. Ez nem csoda: a gyógyszeripar, a modern gyógyítás óriási üzlet. Az alábbiakban összehasonlítom a két gyógyászatot, ki-ki válassza a hozzá közelebb állót. A keleti orvoslás nekem sokkal szimpatikusabb, mert mindenekelőtt az egészség megőrzését, a betegség megelőzését és az élet minőségének fenntartását hangsúlyozza.
A keleti orvoslás szubjektív módon közelít a tényekhez, inkább művészi jellegű. A nyugati ezzel szemben objektív, és a tudományra, a technikára épül. A keleti a betegség okaként filozófiai, szellemi magyarázatot keres. Az életmódban és a gondolkodásmódban keresi a hibát. Az ember egész lényére figyel, általános törvények szerint sorolja be a betegségeket. Testmozgással, légzéssel, meditációval és gyógynövényekkel éri el a gyógyulást, a szervek eltávolítása szóba se jöhet. A nyugati csak a testi tüneteket, a panaszokat elemzi. Az embert szervekre osztja, specifikus tüneteket fogalmaz meg, nagyon pontosan kategorizálja a betegségeket. Gyógyszerekkel és sebészettel megszünteti a tüneteket, eltávolítja a rosszul működő szerveket. A keletiben nagyon fontos a kommunikáció a beteg és az orvos között. Az orvos megérinti a beteget, energiaáramlás van kettőjük között, mindketten adnak és kapnak is. A keleti orvos életmódjával, bölcsességével jó példát mutat.
A nyugatiban a műszerek és a laboratóriumi vizsgálatok alapján határozzák meg a betegséget, a kommunikációra nincs idő, az orvos csak ritkán érinti meg a beteget. A kezelésről sokszor nem mond semmit, csak felírja a gyógyszert, és elköszön. Enyhítő körülmény, hogy ennek sokszor a kapacitáshiány, azaz a túl sok beteg az oka. A nyugati orvosok egy részének életmódja nem példamutató, ezért nem hallgatnak rájuk a betegek. Sokszor hallottam már: "A doktor úr is dohányzik, akkor én miért ne tegyem?"
A keleti orvoslásban az orvosnak passzív szerepe van, tudásával segíti a betegség megértését, segít a belső gyógyító erők életre keltésében. A beteg önmagát gyógyítja meg. A gyógyítóra bármikor lehet számítani, őt azért fizetik, hogy segítsen megőrizni az egészséget és megelőzni a betegséget. A nyugati orvoslás legtöbbször hatalmat gyakorló, felettes szerv, szigorú nyitvatartási idővel. A gyógyulást a gyógyszerekre bízza a nyugati orvos, a pénzét pedig a beteg emberek után kapja.
A nyugati betegeket a modern orvostudomány nagyon elkényeztette. Leadják a kórlapjukat az orvosnál, megkapják a gyógyszert vagy megműttetik magukat. Csak a tünetek tűnnek el, ezért később újabb betegség fog érkezni, az esetek többségében egyre súlyosabb.
Mindenki saját maga felelős az egészségéért. Legnagyobbrészt az ember önmagának okozza a betegséget helytelen életmódjával, s ő az egyetlen, aki meg tudja gyógyítani.